~ 2.rész ~
Íme az új rész reméljük tetszeni fog,légyszi komizzatok! :D
Egy borzasztó reggel
Másnap úgy ébredtem, mintha egész éjjel egy másodpercig sem csuktam volna le a szememet. Végül is lehet benne valami, hiszen folyamatosan azon gondolkodtam, mi módon juttathatnánk ki azt a 100 éves autót a garázsból. Engem ismerve egyértelmű, hogy semmi értelmes megoldást nem találtam. Reggel Lexi rángatott ki a pihe-puha ágyikómból:
-Hahó, Zoe!!! Ébredj már fel!!! Ha 10 perc alatt nem rázod össze magad elkésünk!!!
-Nem...akarok...felkelni...-nyökögtem szaggatottan.
-Pedig muszáj lesz!-csapkodott párnával a húgom.
-Jó, jó, jó-válaszoltam, majd szó szerint kiborultam az ágyamból.
Miután holtfáradtan magamra kaptam valamit, a konyha felé vettem az irányt.
-Basszus!!!-sikítottam el magam
-Mi van, mi történt?-rohant hozzám Alexa.
-Áhh...nekimentem az ajtónak!-szóltam idegesen
-Nagyon fáj?-kérdezte együtt érzően Lex.
-Hát...ami azt illeti eléggé tud fájni, ha az ember szembe találja magát az üvegajtóval. Tudnál hozni valami vizes izét, mondjuk borogatást?-kértem Lexát
-Persze, persze egy pillanat!
-Hozod már?-türelmetlenkedtem
-Igen, csak keresek egy törülközőt! Légyszi ne sürgess, mert nem én voltam az a szerencsétlen, aki közelebbi barátságot alakított ki a konyhaajtóval!-hadarta el a mondatot.
-Bocsi, csak majd szétrobbanok, meg eléggé idegesít, hogy egy óriási búb van a fejemen...
-Tartsd a homlokodon!-szólt a tesóm, majd a kezembe nyomott egy vizes rongyot.
-Nagyon köszi!
-Jézusom, már ennyi az idő! 5 perc múlva becsengetnek!-kiáltott Lexi az órára pillantva
-Siessünk, talán még beérhetünk!-kaptam fel a dzsekimet.
-Ja...még a hajamat sem tudtam megcsinálni-szomorkodott Alexa.
-Én egy falatot sem ettem, majd éhen halok. De most ezzel ne foglalkozzunk, a buszt talán még elérjük.
Borzasztó gyorsan futottunk, de a megállóhoz érve láttuk, hogy már senki sem várakozik a buszra.
-Jaj ne, ezt lekéstük!-fújtatott Lex.
-Fenébe, hiába futottunk úgy, mint két kiéhezett gepárd. Majd megfulladok-tettem hozzá léghiánnyal küzdve.
-Remek, most már tuti késve érünk be!-mondta Lexa unottan.
-Annyi biztos, hogy a tesitanár büszke lenne ránk-próbáltam oldani a feszültséget.
-Ez aztán megnyugtató, de mondjuk igaz!-nevette el magát a húgom.
-A suli végül is nincs már annyira messze! Csak néhány lépés!-mondtam kissé túl pozitívan.
-Ja néhány ezer lépés!- fordult hozzám Alexa
Kb. 10 perc múlva már a suliban voltunk.
-Ebben a pillanatban nagy örömmel tölt el, hogy a földszinten van a termünk-szólalt meg Lexi a "reggeli torna" után
-Uhh...1.óránk irodalom Mrs.Turnerrel-mondtam hangulatrombolóan.
-Utálom azt a nőt! Kész idegbeteg!- jellemezte Mrs.Turnert Alexa a termünk felé közeledve.
-Én is utálom, de te beszélsz!-mondtam Lexnek.
-Nem, az kizárt!- tiltakozott a tesóm.
-Oké, akkor döntsük el Kő-papír-ollóval- rendeztem el az ügyet.
Kő-papír-olló-szavaztunk egyszerre, akár az óvodások.
-Kő-kő...Na most mi legyen?-nézett rám Alexa
-Kopogjunk, aztán lesz, ami lesz!-javasoltam
A terembe lépve láttuk, hogy Louis áll a tábla előtt kérdően bámulva a többiekre.
-Elnézést Mrs.Turner-kezdtünk bele.
Nektek is jó reggelt lányok!-szakított minket félbe -Ugye most el szeretnétek mesélni a késésetek okát!
Erre a kérdésre nem válaszoltunk, csak egyszerre bólintottunk.
-Hallgatom, de próbáljatok röviden fogalmazni, mert valaki épp keményen küzdene a kettesért-és rámutatott Louisra.
-Szóval, a szüleink elutaztak egy üzleti útra és mi egy kicsit elaludtunk-innen átvette a szó Alexa
-Majd felkelés után Zoe nekiment az ajtónak és borogatást kellett tennünk a fejére. Utána halálos iramban rohantunk a buszmegállóig, ahol...áhh... mindegy. Röviden az egész reggel tiszta dráma volt.
-Köszönöm az osztály nevében az élménybeszámolót-mondta Mrs.Turner egy gúnyos pillantást vetve ránk, majd folytatta a kioktatást -Az eseménydús történet ellenére mind a ketten igazolatlant kaptok.
-Mi úgy álltunk ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
-Mire vártok, menjetek a helyetekre! Szeretném végre hallani Tomlinsontól a megérkezésetek és a drámázásotok előtt feltett kérdésemre a választ!
-Tehát mi a harmadik műnem?-fordult Lou felé
-Egyértelműen a dráma-felelte úgy, akár egy tudós, majd mosolyogva ránk pillantott.
-Gratulálok Tomlinson, meg van a kettese!
-Köszönöm Tanárnő! Otthon biztosan meg fognak dicsérni!-húzta ki magát, majd hangos nevetésbe kezdett.
Az osztály is dőlt a röhögéstől.
